Perlaki Gergő – még a művészek mégoly merész mércéjével mérve is – különc. A maga ura. Életművész. Kiállításán, művei mellett egy ikonikus performansz megelevenedésének lehetünk tanúi – részesei.
Tanulmányok, tanulmányrajzok kiállítása da Vinci, Rembrandt és Rubens esetében megszokott, indokolt és szeretett gyakorlat. Perlaki-kiállításunk anyaga ellenben csak címében tartalmaz tanulmányokat. Provokatív, mint Perlaki maga, ámde figyelmünket e provokáció rögvest a kiállítás lényegére, azaz a koherens és befejezett művekre tereli. Festményeket látunk, melyek tán sosem voltak tanulmányok. De mi a helyzet a művész saját tanulmányaival? Hosszú.
Mindenesetre látunk még egy fülkét is. E fülke lenne az 1959-es nagy múzeumi szabadrablás mementója. Mit szabad és mit nem? Bűn-e a lopás, ha szabad?
1959-ben esett meg az ikonikus eset, méghozzá a Műcsarnokban.
3000 francia könyv került kiállításra.
Kéthetes nyitvatartást követően alig pár kötet maradt a helyén, azaz a múzeum területén.
Megismétlődik a legendás eset?
Perlaki lenne az áldozat – avagy éppen az elkövető?
Bűnbe esik-e a kedves látogató?
Válaszokért, műtárgyakért, fülkéért és szögizmusért: irány a Cháj!