A történet igaz, de ettől még csoda – ettől csoda. A halálos ítéletet az élet felülírja, mi olvasunk róla, meghatódunk rajt, sőt tanulunk is belőle; pedig az igazi miért rejtve marad. Jobb híján ennyit mondhatunk csak: csoda.
1944. október 10-én kora reggel nyolcszáz fiút vezényeltek ki az auschwitzi 11. blokkból. A 13 és 17 év közti fiúkat előző este dr. Josef Mengele látogatta meg, és igazolványaikra egy szót pecsételtek: „gestorben”, vagyis meghalt. Huszonöt, bajonettel felfegyverzett SS katona vitte őket az ötös számú krematóriumba, levetkőztették, és a gázkamrába terelték őket.
Ötvenegy magyar fiú mégis kijutott a gázkamrából. Ez maga a csoda – az egyetlen ismert eset, hogy valaki közvetlenül a halálgyár torkából szabadult, és túlélte a szörnyűséget. Körülöttük mindenki mást a biztos halál várt.
Hat fiú vallomása olvasható az ötvenegyből, akiknek története most először először napvilágot. Életükben megtörtént a csoda – szembenéztek az emberiség által elkövetett legszörnyűbb bűnök egyikével, és – ahogyan most mi, olvasók is –, erőt, reményt és hitet meríthettek kivételes megmenekülésükből.
