Jakovits József volt az egyik legeredetibb, mélyen spirituális magyar művész; univerzumot látott ott, ahol mi csak rajzos héber betűcskét. A mindenség megfestése így maradt hát rá – KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓ.
Jakovits József (1909–1994) pályája a szobrászattól a festészetig ívelt, de egész életében ugyanaz a kérdés vezette: miként lehet a teremtés misztériumát művészi formában újra átélni? Magyarországi éveiben Vajda Lajos, Tábor Béla és Kállai Ernő gondolatai formálták; Amerikában, ahol 1965 és 1987 között élt, a héber ábécében találta meg azt a szimbolikus nyelvet, amelyben kép és szó, az emberi teremtés és az isteni Teremtés találkozhat.
Festményeinek ragyogó vörös, kék, sárga és arany mezői a Bauhaus tisztaságát idézik, mégis a Kabbala misztikumával telítődnek. Jakovits a váv betűben – az egyszerű „és” szóban – fedezte fel a hidat ember és Isten között. Kép, szó és hit – e hídon járva egyetlen sugárzó egységbe olvad.