Exkluzív tárlatvezetés a Capa Központban

Sylvia Plachy – Ajándékok a XX. századból és azon túl

Sylvia Plachy neve aligha cseng oly magyarosan, mint fiáé, Adrien Brodyé, ám anyanyelv tekintetében mégsem A zongorista Oscar-díjas sztárja viszi a pálmát. Ezen az exkluzív vezetésen őt is láthatjuk úgy, mint soha, anyai szemen át!

Világhírű magyar barát
Sylvia Plachy magyar származású New Yorkban élő fotográfus André Kertész barátjaként azon kevesek egyike, akik a humanista fotográfia hagyományát a XXI. században hitelesen és korszerűen képviselik.

Egyedülálló kiállítás
Az Ajándékok a XX. századból és azon túl című kiállítás életművének nem szokványos áttekintése: képeinek egy részét publikált formában is bemutatjuk, azaz sok képről látható lesz a kiállításra készített kópia és a megjelent változat is, más fotókkal, szövegekkel egybeszerkesztve. Ez a komplex bemutatási mód az elkészült fotó történetébe kalauzolja a nézőt, és megmutatja jelentésének módosulásait a különböző megjelenési helyzetekben. Sylvia Plachy életműve esetében ennek különös jelentősége van – művei jelentős részét ugyanis a New York-i The Village Voice hetilapban és a Metropolis formatervezési és építészeti magazinban publikálta. E folyóiratokban Sylvia Plachynak állandó rovata, oldalpárra szerkesztett fotóanyaga jelent meg hosszabb időszakokon keresztül, most erre a tárlatra ezekből és az életmű egészéből is válogattunk.

Magyar évek
1943-ban született, amikor Európa lángokban állt, és sokak számára a remény is csak vágy volt csupán. Gyermekkora első éveit ebben a világégésben töltötte, majd az azt követő békés mindennapokat alig tizenhárom évesen egyik pillanatról a másikra megszakította az út az ismeretlenbe: családja 1956-ban elmenekült Magyarországról. „Sötét volt mögöttünk, és sötétség előttünk” – írta erről az élményéről később.

A lehetőségek földje
Két évet Ausztriában töltöttek, édesapjától kapott Agfa Box kamerájával itt készítette első fényképeit 15 évesen. 1958-ban családjával először New Jersey-be mentek, majd végül New York Queens negyedében telepedtek le.
A középiskolát követően, 1961-ben beiratkozott a Pratt Institute művészeti képzésére. Arthur Freed fotográfiai kurzusára járva döntötte el, hogy ezt a szakmát választja, és az ő javaslatára kereste fel a szintén magyar származású André Kertészt. Mély barátság alakult ki kettejük között, ami egészen Kertész haláláig tartott. „Sosem láttam a pillanatot nagyobb intimitással és emberiességgel megtapasztalni és filmen rögzíteni” – mondta tanítványáról és annak képeiről André Kertész.

Katarzis
Érzékenysége és humanizmusa, mélyen emberközpontú szemlélete az alappillére minden tevékenységének. Magát is kiteszi a fotózott helyzeteknek, empátiával viszonyul a másikhoz, nem ítélkezik. Nemcsak tudósít, annál mélyebbre lát. Nem ad végleges válaszokat, sokkal inkább gondolkodásra késztet. Érezni tanít. Tud és mer szembenézni a bűnössel, az esendővel. Látja a jót, a szépség törékenységét – és ezt fel is tudja mutatni mindannyiunk számára.

A tárlatvezetést a kiállítás kurátora, Csizek Gabriella vezeti.
A részvétel 2500 Ft, a múzeumi belépőn felül, melyet itt tudsz megvásárolni.