Klimo Péter szentendrei kiállítása a festők városának Vajdáját az egyetemesség Michelangelojával egy spektrumra helyezi. A nagy spektrum pedig áll, ám végei összeérnek, gyűrűjében Klimo mondja ki: Bocsánat.
A Cháj Galéria legújabb festészeti kiállításán bizonyos megszokott dolgokat nem látunk: se vászon se papír nem fogad minket. Csupa talált tárgy, véletlenszerű matéria, rusztikus felület, melyek Klimo Péter keze nyomát hordozzák. De pontosan mit is hordoznak magukon e valahai tárgyak? Kifejezést, érzetet, költőit és ábrándost, már csak a lírát, a drámát követőt – vagy épp ellenkezőleg, csend van még a vihar előtt. Lehet, hogy a szem a lélek tükre, de hírnöke tán a kéz – amely megfest, kifarag, megír és elzongorázik. S talán ez Klimo Péter Bocsánatának is a tanulsága.